Rendszeres olvasók

2010. november 25., csütörtök

Tejszínes póréhagymaleves

Nagyon finom krémleves. Lehűtve különösen jó, sokkal jobb mint melegen. Nem utolsó szempont, hogy gyorsan elkészül.





















Hozzávalók:

- 2 jó nagy darab póréhagyma
- 1/2 kg burgonya (4-5 nem túl nagy szem)
- 1 dl főzőtejszín (de ha habtejszín van otthon, az is jó)
- 1-2 mokkáskanál majoránna
- só


1. A póréhagymát úgy egy centis, a krumplit fél centis karikákra vágom, majd kb. másfél liter sós, majoránnás vízben puhára főzöm.





2. Ha a zöldségek megpuhultak, néhány karika krumplit félreteszek levesbetétnek, a többit a hagymával, és egy kis főzőlével alaposan összeturmixolom. A masszát visszateszem a főzőlébe, felforralom, hozzákeverem a tejszínt, és lekapcsolom a tüzet. Visszateszem a félretett krumplit, ha szükséges utánasózom, és egészen langyosra hűtöm.

Lehet úgy is készíteni, hogy az összes krumplit összeturmixoljuk, akkor finom krémlevesünk lesz.

2010. november 24., szerda

Palócleves

Az egyik kedvenc levesem. Savanykás, tartalmas. Én friss ropogós kenyeret is szoktam hozzá enni. Nem kifejezetten egészséges, de nagyon finom.


Hozzávalók:
- 40 dkg marhahús  (legjobb a lábszár, de sertéslapockából is szoktam csinálni, úgy is finom, de kevésbé karakteres)
- 20 dkg burgonya  (kockára vágva)
- 25-30 dkg zöldbab (Lehet friss, fagyasztott vagy konzerv. Én szeretem a konzervet használni, a levét is hozzáadom a leveshez, finom lesz tőle, csak vigyázni kell, mert egyrészt a leve sós, másrészt hamar megfő, és nem szabad nagyon szétfőzni a babot)
- 1 nagy fej hagyma
- 1-2 gerezd fokhagyma (ízlés szerint)
- 1-2 evőkanál paradicsompüré
- 1-2 babérlevél
- 2-3 szál kapor (lehet szárított is, akkor kb. egy evőkanálnyi kell belőle, de sokkal finomabb a friss)
- 1-2 kiskanálnyi pirospaprika (édes-nemes)
- 1-2 mokkáskanál köménymag  (sok recept egy késhegynyit ír, de én szeretem a köménymag ízét, szerintem nem rontja el, ha egy picit többet teszünk bele...persze aki nem szereti, az inkább használjon kevesebbet)
- 5 evőkanál olaj
- 2 evőkanál liszt
-2 dl tejföl


1.   A húst és a krumplit kis kockákra vágjuk, a hagymát megtisztítjuk, és apróra vágjuk. Ha friss babbal dolgozunk, akkor mossuk, és darabokra tördeljük.

2.   A hagymát az olajon megfonnyasztjuk. Rádobjuk a húst, fehéredésig pirítjuk, majd mérsékeljük a tüzet, hozzáadjuk a pirospaprikát, a paradicsompürét, a köménymagot, a törött fokhagymát, nagyon kevés vízzel felöntjük, és szinte a saját levében megfőzzük. Mintha pörköltet főznénk. 
(Én ezt a szakaszt kuktában szoktam csinálni, akkor hamarabb  készen van.)
 Sózzuk meg, de csak kicsit, mert jönnek még hozzá az előkészített zöldségek, amelyek szintén sósak lesznek.

3.   Amíg a hús fő, addig foglalkozni kell a babbal. 

- Ha friss, vagy fagyasztott babunk van, akkor enyhén sós vízben puhára kell főznünk, amikor félig megfőtt, hozzáadjuk a babérlevelet, a burgonyát, és együtt készre főzzük. Ezt adjuk majd a kész húshoz, és néhány percig nagyon kis lángon főzzük, hogy az ízek összeérjenek.
(Arra vigyázzunk, hogy ne főzzük szét a zöldségeket.)

De...
- Ha konzerv babbal dolgozunk, akkor én a babot a levével együtt a megfőtt húshoz öntöm. Mivel a babkonzervnek kevés leve van, ezért öntenünk kell hozzá vizet is. Beledobom a babérlevelet, ízlés szerint sózom, felfőzöm, ekkor beleteszem a burgonyát, és már csak addig főzöm, amíg a krumpli megpuhul. 
Kb. 10-12 perc. Nem kell nagyon zubogtatni, mert az általában nem tesz jót a leveseknek, és szétfő a krumpli.

4.   Mialatt a leves készre fő, a tejfölt simára keverem a liszttel, vízzel kicsit hígítom, hogy önthető legyen, és ha a krumpli puha, akkor a habarást szűrőn át öntöm a levesbe, elkavarom, és enyhe tűzön még 5 percig forralom. Ha szükséges, utána sózom.

5. Tálalás előtt finomra vágott kaporral megszórjuk

2010. november 17., szerda

Tejfölös, sajtos tepsis csirke


















Hozzávalók:

Mennyiséget nem írok, úgyis attól függ, hogy hány személyre készítjük.

1. Szerintem csirkecombból a legjobb, de bármi más is felhasználható. A húst sózzuk, borsozzuk, kiolajozott tepsibe fektetjük, alufóliával lefedjük, és 200 fok körüli sütőbe tesszük úgy 30 percre. Ez alatt az idő alatt megpuhul. Ekkor levesszük róla a fóliát, és visszatoljuk a sütőbe, hogy piruljon is egy kicsit a hús.

2. Egy nagy doboz tejfölt elkeverünk egy sárgájával, és jó sok sajttal. Lehet 15-20 dkg.
Ezzel leöntjük a húst, mérsékeljük a sütőt, hogy nehogy megégjen a máz, és szép lassan készre, pirosra sütjük.

Párolt rizzsel és párolt vegyes zöldséggel tálalom.

A tepsiben maradt szaft isteni, kis tálban fel lehet tenni az ebéd mellé az asztalra, de ha szeretnénk vacsorára, vagy másnap kenyérrel tunkolni egy kicsit, akkor hagyjuk a tepsiben. De ha valakit zavar ez a kis mosatlan, nyugodtan szedje át egy kis tálkába.
Mindegy, az a lényeg, hogy nagyon finom.



2010. november 13., szombat

Bevezetés

Hangos, szenvedélyes családban nőttem fel. Nagy viták, nagy nevetések, vaskos tréfák, nagy főzések, nagy evések. Egy-egy éjszakába nyúló kártyacsata után is képesek voltak szeretteim kivonulni a konyhába. Tisztítottak, aprítottak, gyúrtak, nyújtottak főztek, sütöttek, és mire felkelt a nap, újra tele volt az asztal mindenféle finomsággal.
No, ennyire fanatikus én nem vagyok, de az elmúlt 20-25 évben több ezer receptet gyűjtögettem össze, családból, barátoktól, újságokból. Eddig még a töredékét sem készítettem el.
Csodálattal olvasom a gasztroblogokat, hogy a jól ismert, és kevésbé jól ismert ételeket hányféleképpen lehet elkészíteni. Elismerésem mindenkinek, aki ezekben a blogokban közzéteszi konyhájának remekeit.
Sokáig tartott, de végül én is bátorságot merítettem. Úgy tervezem, hogy az összegyűjtögetett receptjeimet elkészítem, és közreadom.
Szeretném hangsúlyozni, nem vagyok profi szakács, ritkán találok ki recepteket (bár ez is előfordul), de a családom ízlésének megfelelően módosítom a felhasznált alapanyagokat, vagy az elkészítés módját.
Az elmúlt több mint 20 év alatt nem vezettem naplót arról, hogy a sok ezer recept közül melyik honnan származik, ezért többnyire nem tudom a forrást megnevezni, de nem tüntetem fel sajátomként azokat, amelyeket nem én találtam ki, még akkor sem, ha módosított receptekről van szó. A közzétett ételekről készült képek saját felvételeim, és csak saját képeket használok.
A díszítésben én nem vagyok túl jó, ezért elnézést kérek.
Ha csak egyetlen ember is el fog tévedni a blogomra, megköszönöm a látogatást.